Szeptember 3-a báró Eötvös József születésének napja, egyben Ercsi várossá válásának ünnepe.
Ercsi, Báró Eötvös József városa, ahogyan a városunkba betérő és áthaladó polgárok is olvashatják a városhatáron álló táblákat. Mit is jelent ez? Milyen üzenetet hordoz számunkra?
Eötvös József a XIX. századi magyar politika egyik legkiemelkedőbb alakja, a magyar oktatásügyet megreformáló vezéregyénisége, korának egyik legkiválóbb regényírója, legolvasottabb és legműveltebb személyisége és államférfija volt. Igazi hazafivá vált a reformkorban, és az 1848-as forradalom kezdetén a legnagyobb magyarok közé emelkedett. Egy olyan időszakban, amikor Magyarország modernkori történetének talán legszebb lapjait írták. Eötvös József volt az egyetlen olyan miniszter, aki az 1848-as, majd a kiegyezés utáni első magyar kormányban is miniszterséget vállalt. Eötvöst a korabeli magyar politika egyik legtekintélyesebb és legerősebb embereként tartották számon, amit az is jelzett, hogy ő volt a miniszterelnök mindenkori helyettese.
Eötvös többször is kijelentette, hogy a népoktatásnál fontosabb ügyet nem ismer: „A népnek értelmi emelésében fekszik legbenső meggyőződésem szerint ezen haza egész jövője.”
A gyakorlatra is kiható közéleti szerepvállalás során Eötvös – a „haza és haladás” Kölcsey által megfogalmazott krédójának megfelelően – végig a nemzet-teremtés igényét, valamint a társadalom és az állam modernizációját, a polgárosodás előmozdítását tartotta szem előtt.
Eötvös József alakja mind értékekben, mind pedig a működés sokoldalúsága terén példát állít az utókornak, amelyet szeretett városaként különösen fontos megszívlelnünk.
Életének fontos állomása volt Ercsi, amelyet több ízben hangsúlyoz, meleg szavakkal emlékezik gyermek és fiatalkorára. Példaértékűnek tekinthető, hogy a tudomány, a politikai közélet és a miniszteri igazgatás világában egyszerre maradandót alkotott, sőt örökségét kiemelkedő szépírói munkájával tette teljessé. Az életművében megnyilvánuló minőség és sokoldalúság világos üzenettel bír településünk számára. Szellemisége vezérfonalként húzódik előttünk a XXI. században is.
Ezen az úton haladva, az itt élők minden időszakban fejlődésre vágytak. Ennek egyik legfontosabb mérföldköveként, Ercsi 2000. július 1-i hatállyal, a település történelme során immáron harmadik alkalommal, városi címet kapott. Régi adósságot is törlesztettek: egy letűnt és végérvényesen lezárult korszak utolsó jeleit is sikerült újra írni. Ekkor kapott több utca végre méltó elnevezést a magyar és az Ercsi helytörténetből választva: Szapáry Péterről, Bethlen Gáborról, Bercsényi Miklósról, Kárpáthy Jenőről, Szent Istvánról, Bocskai Istvánról, és Báró Sina Györgyről elnevezett közterületek születtek.
Hosszas előkészítés, fáradtságos munka előzte meg ezeket az éveket, hiszen a városi cím kötelez, kötelességekkel jár. A törvény szerint nagyközség akkor kezdeményezheti várossá nyilvánítását, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A feltételek közé tartozik a megfelelő gazdasági, infrastrukturális fejlettség, a megfelelő intézmények (oktatási, közegészségügyi, rendészeti) megléte, az önkormányzat térségi szervezőképessége. Tisztelettel adózunk a város egykori polgármesterei emléke előtt, akik elindították Ercsit az újbóli várossá válás útján. Néhai Kokics Tibor és néhai Bátki József polgármester urak vezetése mellett köszönet illeti az akkori Kossuth Lajos Általános Iskola vezetőjét, Németh Máriát és a tantestületet, a várossá válási pályázat elkészítéséért.
Azóta 25 év telt el, ami talán nem tűnik olyan soknak egy ilyen nagy múltú település életében.
Hiszen több ezer éve lakott már ez a terület, ahol élünk. Ercsi nevének első írásos említése a XII. század végéről származik, amikor is Tamás nádor a Duna Ercsihez tartozó szigetén monostort alapított a bencések számára, amely 1238-ban a karthauzi rend első magyarországi bázisa lett. Árpád-házi királyaink közül többen is megszálltak itt és bocsátottak ki ezen a helyen oklevelet.
A középkorban is azon a földrajzi területen helyezkedett el a település, ahol ma is. Az egyik legjelentősebb országos hadi út is itt futott végig: itt vonultak végzetes útjukra a II. Lajos király által Mohácsra vezetett hadak. Tisztelettel adózunk hősiességük előtt, és minden évben augusztus végén fejet hajtunk a mohácsi csatában elesettek emlékére. A csatavesztés után Ercsi a budai szandzsák része lett, amely meghatározta az elkövetkezendő évtizedeket: a terület elnéptelenedett.
A XVII. század hoz új energiát: Az ercsi rácok (katolikus horvátok, bosnyákok, dalmátok) először 1629-30-ban telepedtek le boszniai ferencesek vezetésével Ercsi és környékére, pusztáira, tanyáira. Újrahonosították a földművelést, az állattenyésztést, a szőlő és gyümölcstermesztést, és megindultak a dunai vízimalmok is, így 1636-tól már mezővárosként működik.
Településünk Mária-kegyhely, amelynek évszázados hagyományait a régi ercsi pecsét felirata bizonyítja: „BODOC ASON ERSI VAROS POCZETI”: „Boldog Asszony Városa”-ként emlegették már 1638-ban is.
Az ercsi uradalom az Szapáry család kezébe került. Ercsibe több ezren érkeznek a rácok 1690-ben is. Az 1700 körüli feljegyzések szerint Ercsinek ekkor még csak rác nyelvű lakossága volt. A hívek számának növekedésével új templomot építtetett Szapáry Péter gróf a település legnagyobb dombján, amelyet 1781-ben szentelnek fel, Nagyboldogasszony tiszteletére. A település összefogásának jelképe lett, hiszen ugyanúgy benne van a helyi jobbágyok kétkezi munkája, mint a Szapáry és Lilien családok bőkezű adományai.
A következő évtizedek a fejlődés évei voltak: Lilien József báró angol típusú racionalizált gazdálkodása kitaposta az utat az újabb mezővárosi ranghoz, majd az Eötvös, Sina családok irányítása alatt az ország legjövedelmezőbb gazdaságai közé tartozott a település. A Wimpffeneknek köszönhetően számos malom, sörgyár és cukorgyár létesült.
Mi köti össze őseinket a mai kor emberével?
A terület, ahol élünk: a Duna, a hozzátartozó part, amely vigyázó határsávként húzódik a település egyik határán. A falu életét mindenkor a Duna alapozta meg. Legyen szó a Mária kegyhelyről, az alatta húzódó forrásról, aminek gyógyító vizéért itt álltak meg a dunai hajósok, pihentek meg a szőlőművesek és sereglettek ide a zarándokok. Vagy a zöld lombok ölelésében álló hófehér falakról, az Eötvös kápolnáról. A dombtető nemcsak Ercsi legszebb pontja, de megszentelt hely, a „természet békés, csendes katedrálisa”, ahol alant a Duna megcsillanó hullámai látszanak. A közösség ereje, az összefogás jelképe a Duna feletti terület.
A városi rang kötelez. A városi cím felelőséggel jár. Fontosnak tartom, hogy az elmúlt évtizedekben megerősödött az önkormányzatiság. Az önkormányzatiság elve már 35 éve él. Ez a vidékpolitika közvetlen megvalósítója, a helyi közösségszervező erő, az országos politikai élet alapját alkotó elv. Ercsiben 2024. októbere óta ismét három bizottság: a Humán, a Pénzügyi és Jogi, és a Szociális Bizottság az alappillére a Képviselő-testület szakmai munkájának. Az itt élő nemzetiségeknek évek óta erős képviselete van: a horvát és a roma nemzetiségi önkormányzat a Képviselő-testülettel együttműködve dolgozik a nemzetiségek érdekében.
Számos, a minden napi életünket megkönnyítő fejlesztés valósult meg az utóbbi években Ercsiben. A térségben központi szerepet betöltő Dr. Ercsényi László Egészségház, a szomszédságában a Mentőállomással. Az itt élők igényeire szabva bővítettük a bölcsődei ellátást: újabb épülettel gazdagodott a Mesefa Bölcsőde, amely lehetőséget biztosít a családoknak, hogy biztonságban és szeretetteljes környezetben tudják gyermekeiket, amikor visszatérnek a munka világába. Két óvodánk szakképzett pedagógusokkal és korszerű felszerelésekkel várja a gyermekeket. Az Ercsi Eötvös József Általános Iskola, a Baczakó Péter Sportcsarnok és a közelmúltban felújított korszerű tanuszoda biztosít sportolási és tanulási lehetőséget az itteni és környékbeli diákoknak. Intézményeink, az Ercsi Eötvös József Művelődési Ház és Könyvtár és telephelyei adnak helyet a város rendezvényeinek, az Ercsi Szociális Szolgálat nyújt támogatást a rászorulóknak. Helyben, a Kormányablakban intézhetjük ügyeinket. A folyamatosan bővülő és kiváló földrajzi elhelyezkedéssel rendelkező Ipari Park pedig a gazdasági szereplőknek ad lehetőséget.
Ercsi értékei kiemelkedők Fejér vármegyében. Öt helyi értékünket választották a megyei értéktárba, melyek az Eötvös József Emlékház, a rác hagyományőrzés, a Nagyboldogasszony kegytemplom, a Cukorgyári Római Katolikus Szent Erzsébet kápolna, és a Szapáry-Eötvös kápolna és obeliszk.
Köszönettel tartozunk azoknak az ercsieknek, akik hozzásegítették a várost ehhez a mérföldkőhöz. Azoknak is, akik az elmúlt 25 évben tovább építették az erős alapokat. Egy település nem létezhet erős, összetartó közösségek nélkül. Szerencsések vagyunk, hiszen civilszervezeteink, sportegyesületeink sokrétűek, összefogják a várost.
Nemzetiségeink is szerves részét képezik a városnak, őrzik és megmutatják hagyományaikat. Büszkék vagyunk városunk díszpolgáraira, akik különböző területeken – tudomány, zene, sport, irodalom, oktatás, kultúra – nyújtottak kiemelkedő teljesítményt, de mindig is fontos alap volt számukra Ercsi. Az Európa és többszörös Világbajnok kajakos, Dékány Kinga szavait idézve arról, hogy mit jelent neki Ercsi, így vall: a „Duna illatát”.
Dr. Németh Norbert kutatóorvos és zeneszerző számára a „gyökereket, a családi kötődést, a szülői házat, a lélekbeivódó Duna-partot, az utcákat, az ismerős arcokat, tanárokat, rokonokat, a templomot, az első zenei élményt” jelenti Ercsi.
A gyökereink azok, amelyek nem látszódnak ugyan, de életünk alapját képezik. „Gyökerek nélkül elpusztul a növény. Hogy maradhatna meg gyökerei nélkül az ember…?!” – vallja Schäffer Erzsébet is. Ha ismerjük a múltat, értjük a jelen eseményeit. Emellett szükségünk van arra, hogy legyenek erős, szilárd bástyáink, akikre, és amelyekre időnként visszatekintve támaszkodhatunk.
Úgy hiszem, hogy van mire büszkének lennünk. Büszkék lehetünk a települést többször felépítők vérrel és verejtékkel megdolgozott mindennapjaira, a Nagyboldogasszony kegytemplom épületének kockáról kockára történő megépítőire, a mezőgazdaságban dolgozókra, a halászokra, a vízimolnárokra, az ipari munkásokra. Ez mind itt él ma is bennünk.
Ferenc pápa szavait követve: „Az előrelépés a gyökereinkhez való visszatéréssel kezdődik.”
A hagyományaink csak akkor számítanak, ha élnek. „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” – vallja Sebő Ferenc.
A szokásaink, a kultúránk befolyásolják a gondolkodásunkat. Egyfajta érzelmi töltetet ad, kötődést, amely fontos a nemzedékek helyben maradásához. A szellemiség, amelyet a múltunk nyújt, megnyilvánul a hétköznapjainkban, ettől vagyunk egyediek. Ezek azok az értékeink, amelyek megalapozzák a jövőnket. Értékeink a kapcsolatok, amelyek összefűzik az itt élőket: a rokoni, baráti összejövetelek, a jóízű beszélgetések, a baráti ölelések, találkozások. Ercsi mindig is a találkozások városa volt.
Egy település várossá válásának megvannak a jogi kritériumai, de nem csak ez határozza meg: hiszem, hogy a múltunk, a hagyományaink és az itt élő emberek összessége mutatja meg ezt igazán. Rajtunk múlik a jövő: rajtunk múlik, hogy mit teszünk hozzá együtt, közösen. A városban élők döntenek és dönthetnek önmaguk sorsáról.
Városvezetőként, édesanyaként, régi ercsi rác család leszármazottjaként fontos számomra a híd, amely összeköti múltunkat a jelenünkkel, ami majdan átível a jövőnkbe. Egy híd akkor tartós, ha erősek a pillérei. A pillérek pedig mi magunk vagyunk. Ercsi lehetőséget nyújt mindenki számára: azoknak, akiknek felmenői évszázadok óta itt élnek, és azoknak is, akik a jelenben választották otthonuknak a települést. Lehetőséget egy békés, összetartó, értékeken alapuló együttélésre, közös építkezésre.
Isten áldja Ercsit és itt élőket!
Ercsi, 2025. szeptember 3.
Gólics Ildikó
Ercsi város polgármestere